9. Isten az igazság őre

A karmesternek: „A fiú halála” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.
Hálát adok az ÚRnak teljes szívemből, elbeszélem minden csodatettedet.
Örülök és vigadok neked, zengem nevedet, ó Felséges!
Mert meghátráltak ellenségeim, elbuktak, és semmivé lettek előtted.
Mert igazságot szolgáltattál ügyemben, trónodra ültél, mint igaz bíró.
Megdorgáltad a népeket, semmivé tetted a bűnösöket, eltörölted nevüket mindörökre!
Vége van az ellenségnek! Feldúltad városaikat, hogy örökké romokban heverjenek, még emlékük is kiveszett.
De az ÚR örökké trónján ül, fölállította bírói székét.
Igazságosan bíráskodik a világ fölött, részrehajlás nélkül ítéli a nemzeteket.
Az elnyomottak menedéke az ÚR, menedék a nyomorúság idején.
Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, URam, azokat, akik hozzád folyamodnak.
Zengjetek az ÚRnak, aki a Sionon lakik, mondjátok el a népeknek felséges tetteit!
Mert számon kéri a vérontást, emlékezik rá, nem feledkezik meg a nyomorultak jajkiáltásáról.
Légy kegyelmes, URam, lásd meg, mily nyomorult lettem gyűlölőim miatt! Te emelhetsz föl a halál kapujából,
hogy elbeszélhessem sok dicső tettedet Sion leányának kapuiban, és vigadhassak, mert megszabadítottál!
Maguk ásta gödörbe zuhantak a népek, rejtett hálójuk fogta meg lábukat.
Megismertette magát az ÚR, igazságot szolgáltatott. A bűnöst saját kezének műve ejti csapdába. (Közjáték. Szela.)
A holtak hazájába kerülnek a bűnösök, minden olyan nép, amely elfelejti Istent.
Nem marad örökre elfelejtve a szegény, nem vész el végleg a nyomorultak reménye.
Ne engedd, URam, hogy erőszakoskodjanak az emberek! Álljanak eléd ítéletre a népek!
Kelts bennük félelmet, URam, hadd tudják meg a népek, hogy ők csak emberek! (Szela.)