Kategória: Zsoltárok

A karmesternek: „A hajnali szarvas” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.
Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok!
Istenem! Hívlak nappal, de nem válaszolsz, éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni.
Pedig te szent vagy, trónodon ülsz, rólad szólnak Izráel dicséretei.
Benned bíztak őseink, bíztak, és megmentetted őket.
Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg.
De én féreg vagyok, nem ember, gyaláznak az emberek, és megvet a nép.
Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják:
Az ÚRra bízta magát, mentse hát meg őt, szabadítsa meg, hiszen kedvelte!
Te hoztál ki engem anyám méhéből, biztonságba helyeztél anyám emlőin.
Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is te voltál Istenem.
Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen!
Hatalmas bikák vettek körül, bekerítettek a básáni bivalyok.
Föltátották rám szájukat, mint a marcangoló, ordító oroszlán.
Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben.
Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél.
Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat.
Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám.
Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek.
Ó, URam, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre!
Ments meg engem a fegyvertől, életemet a kutyák hatalmából!
Szabadíts meg az oroszlán szájából, és a bivalyok szarvai közül, engem, nyomorultat!
Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyülekezetben.
Kik az URat félitek, dicsérjétek őt, Jákób utódai, mind dicsőítsétek őt! Rettegjetek tőle Izráel utódai mind!
Mert nem veti meg, és nem utálja a nyomorult nyomorúságát, nem rejti el orcáját előle, segélykiáltását meghallgatja.
Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben, teljesítem fogadalmaimat az istenfélők előtt.
Esznek az alázatosak, és jóllaknak, dicsérik az URat, akik őt keresik. Szívetek legyen vidám mindenkor!
A föld határáig mindenkinek eszébe jut az ÚR, és megtérnek hozzá, leborul előtte mindenféle nép.
Mert az ÚRé a királyi hatalom, ő uralkodik a népeken.
Csak előtte borulnak le a földi hatalmasságok, térdet hajt előtte minden halandó, aki nem tudja életét megtartani.
Az utódok szolgálják őt, beszélnek az Úrról a jövő nemzedéknek.
Jönnek, és a születendő népnek hirdetik majd, hogy igaz, amit ő tesz.

A karmesternek: Dávid zsoltára.
URam, a te erődnek örül a király. Mennyire ujjong, hogy megsegítetted!
Megadtad neki szíve kívánságát, ajka óhajtását nem tagadtad meg. (Szela.)
Hiszen gazdag áldással fordulsz feléje, fejére színarany koronát teszel.
Életet kért tőled, és megadtad neki, hosszú életet, örökké tartót.
Nagy a dicsősége, mert megsegítetted, fenséget és méltóságot adtál neki.
Bizony, áldottá teszed örökre, megvidámítod őt, örülhet előtted.
Bízik a király az ÚRban, szereti a Felséges, ezért nem tántorodik meg.
Kezed utoléri minden ellenségedet, jobbod utoléri gyűlölőidet.
Olyanokká teszed őket, mint a tüzes kemence, ha megjelensz, URam. Haragod elnyeli őket, és tűz emészti meg.
Magzataikat kipusztítod a földről, utódaikat az emberek közül.
Ha rosszat forralnak ellened, és cselt szőnek, nem mennek semmire,
mert megfutamítod őket, célba veszed íjaddal.
Mutasd meg hatalmadat, URam! Mi pedig énekelünk, zsoltárt zengünk hatalmas tetteidről!

A karmesternek: Dávid zsoltára.
Hallgasson meg téged az ÚR a veszedelem napján, legyen oltalmad Jákób Istenének neve!
Küldjön neked segítséget szentélyéből, erősítsen a Sionról!
Gondoljon sok ételáldozatodra, égőáldozatodat fogadja szívesen. (Szela.)
Adja meg szíved vágyát, teljesítse minden tervedet!
Akkor örvendezünk győzelmednek, és zászlót emelünk Istenünk nevében. Teljesítse az ÚR minden kérésedet!
Jól tudom, hogy az ÚR győzelmet ad felkentjének, felel neki szent egéből győzelmes jobbjának hőstetteivel.
Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik dicsekedve, mi pedig Istenünknek, az ÚRnak a nevét.
Ők térdre rogynak és elesnek, mi pedig felkelünk és talpon maradunk.
URam, segítsd meg a királyt! Hallgass meg minket, ha hozzád kiáltunk!

A karmesternek: Dávid zsoltára.
Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny.
Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul.
Nincs szó és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik,
mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig. Sátrat készített a napnak,
amely mint vőlegény jön ki szobájából, örül, mint egy hős, hogy futhat pályáján.
Elindul az ég egyik szélétől, átível a másik széléig, nincs rejtve melege elől semmi.
Az ÚR törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az ÚR intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt.
Az ÚR rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. Az ÚR parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet.
Az ÚR félelme tiszta, megmarad örökké. Az ÚR döntései igazak, mindenben igazságosak,
kívánatosabbak az aranynál, sok színaranynál is, édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is.
Szolgádat is figyelmeztetik: ha megtartja azokat, jutalma bőséges.
A tévedéseket ki veheti észre? Titkos bűnök miatt ne büntess meg!
A kevélységtől is tartsd távol szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor feddhetetlen maradok, sok bűntől mentesen.
Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, URam, kősziklám és megváltóm.

A karmesternek: Dávidé, az ÚR szolgájáé, aki akkor mondta el ennek az éneknek a szavait az ÚRnak, amikor valamennyi ellensége hatalmából és Saul kezéből kimentette őt az ÚR.
Ezt mondta: Szeretlek, URam, erősségem!
Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!
Az ÚRhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
Körülvettek a halál kötelei, pusztító áradat rettent engem.
A sír kötelei fonódtak rám, a halál csapdái meredtek rám.
Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott.
Megrendült és rengett a föld, a hegyek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt.
Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne.
Lehajlította az eget, és leszállt, homály volt lába alatt.
Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán suhant.
A sötétséget tette rejtekévé maga körül, mint egy sátrat, a sötét vizeket, a gomolygó fellegeket.
Az előtte levő fényözönből előtörtek fellegei jégesővel és tüzes parázzsal.
Dörgött az ÚR az égben, mennydörgött a Felséges jégesővel és tüzes parázzsal.
Kilőtte nyilait, és szétszórta, tömérdek villámot röpített ki.
Láthatóvá váltak a vizek medrei, és feltárultak a világ alapjai dorgálásodtól, URam, haragod szelének fúvásától.
Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem.
Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam.
Rám törhetnek a veszedelem napján, de az ÚR az én támaszom.
Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem.
Igazságom szerint bánt velem az ÚR, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem.
Hiszen vigyáztam az ÚR útjára, és nem hagytam el hűtlenül az Istent.
Minden törvényére ügyeltem, és rendelkezéseitől nem tértem el.
Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a bűntől.
Igazságom szerint jutalmazott meg az ÚR, kezem tisztasága szerint, amit jól lát.
A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen.
A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz.
A nyomorult népet megsegíted, de a kevély tekintetűeket megalázod.
Mert te gyújtasz nekem mécsest, URam, fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben.
Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a falon is átugrom.
Az Isten útja tökéletes, az ÚR beszéde színigaz. Pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek.
Van-e Isten az ÚRon kívül? Van-e kőszikla Istenünkön kívül?
Isten ruház föl engem erővel, ő teszi tökéletessé utamat.
Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasoké, magaslatokra állít engem.
Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat feszítenek.
Oltalmazó pajzsodat adtad nekem, jobbod támogat engem, sokszor lehajoltál hozzám.
Biztossá teszed lépteimet, és nem inognak bokáim.
Üldözöm, és utolérem ellenségeimet, nem térek vissza, míg nem végzek velük.
Szétzúzom őket, nem tudnak fölkelni, lábam elé hullanak.
Fölruháztál erővel a harcra, térdre kényszerítetted támadóimat.
Megfutamítottad ellenségeimet, és gyűlölőimet elpusztíthattam.
Kiáltoznak, de nincs szabadító, az ÚRhoz kiáltanak, de nem válaszol.
Összezúzom őket, mint a szélhordta port, széttaposom, mint az utca sarát.
Megmentesz engem a lázadó néptől, népek fejévé teszel engem. Olyan nép szolgál nekem, amelyhez nem volt közöm.
Engedelmesen hallgatnak rám, idegenek hízelegnek nekem,
mert elepedtek az idegenek, és reszketve jönnek elő rejtekükből.
Él az ÚR, áldott az én kősziklám, magasztaltassék szabadító Istenem!
Bosszút áll értem az Isten, és népeket rendel alám.
Megmentesz ellenségeimtől, sőt támadóim fölé emelsz, és megszabadítasz az erőszakoskodóktól.
Ezért magasztallak, URam, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek.
Nagy győzelmet ad ő királyának, hűséges marad fölkentjéhez, Dávidhoz és utódaihoz örökké.

Dávid imádsága. URam, hallgasd meg igaz ügyemet, figyelj esedezésemre! Ügyelj imádságomra, mert ajkam nem csalárd.
Tőled jön felmentő ítéletem, hiszen látja szemed az igazságot.
Megvizsgáltad szívemet, meglátogattál éjjel. Próbára tettél, nem találsz bennem álnokságot, nem jön ki ilyen a számon.
Bármit tettek az emberek, én a te beszédedre figyelve őrizkedtem az erőszakosok útjától.
Lépteim ösvényeidhez ragaszkodnak, nem inognak meg lépteim.
Hozzád kiáltok, mert meghallgatsz, Istenem. Fordítsd felém füledet, hallgasd meg beszédemet!
Tégy csodát híveddel, mert te megszabadítod azokat, akik jobbodhoz menekülnek támadóik elől.
Őrizz engem, mint szemed fényét, rejts el szárnyaid árnyékába
a bűnösök elől, akik erőszakoskodnak velem, halálos ellenségeim elől, akik körülfognak.
Konok szívük elzárkózik, szájuk gőgösen beszél.
Lépten-nyomon körülvesznek, arra igyekeznek, hogy földre terítsenek.
Olyanok, mint a zsákmányra vágyó oroszlán és a rejtekében lapuló oroszlánkölyök.
Lépj elő, URam! Szállj szembe vele, és terítsd le! Ments meg engem kardoddal a bűnösöktől!
Ments meg kezeddel az emberektől, a világ embereitől, URam, akik kiveszik részüket az életből! Töltsd meg hasukat azzal, amit nekik tartogatsz, lakjanak jól vele a fiaik is, és ami megmarad, hagyják gyermekeikre!
Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember, öröm tölt el, ha meglátlak, amikor fölébredek.

Dávid bizonyságtétele. Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem!
Ezt mondom az ÚRnak: Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem.
A szentekben, akik a földön élnek, és a dicsőségesekben telik minden kedvem.
Sok fájdalmuk lesz azoknak, akik máshoz csatlakoznak. Nem mutatok be nekik vérrel kevert italáldozatot, még nevüket sem veszem ajkamra.
URam, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat.
Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem.
Áldom az URat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm.
Az ÚRra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van.
Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van.
Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba.
Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.

Dávid zsoltára. URam, ki lehet sátradnak vendége, ki tartózkodhat szent hegyeden?
Az, aki feddhetetlenül él, törekszik az igazságra, és szíve szerint igazat szól;
nyelvével nem rágalmaz, nem tesz rosszat felebarátjával, és nem hoz gyalázatot rokonára.
Megvetéssel néz az alávalókra, de tiszteli azokat, akik az URat félik. Esküjét nem vonja vissza, ha kárt vall is.
Nem adja pénzét uzsorára, és nem hagyja magát megvesztegetni az ártatlan rovására. Aki ezeket teszi, nem tántorodik meg soha.

A karmesternek: Dávidé. Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót.
Az ÚR letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent?
Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem.
Nem tudja a sok gonosztevő, akik úgy eszik népemet, ahogy a kenyeret eszik – de az ÚRhoz nem kiáltanak -,
hogy majd egyszer nagyon megrettennek, mert Isten az igaz nemzedékkel van!
A nyomorult tervét csúffá tennétek, de az ÚR az ő oltalma!
Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor az ÚR jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül Izráel.

A karmesternek: Dávid zsoltára.
Meddig tart ez, URam? Végképp megfeledkeztél rólam? Meddig rejted el orcádat előlem?
Meddig kell magamban tanakodnom, és bánkódnom szívemben naponként? Meddig kerekedhetik fölém ellenségem?
Tekints rám, hallgass meg, URam, Istenem! Tartsd meg szemem ragyogását, ne jöjjön rám halálos álom!
Ne mondhassa ellenségem: Végeztem vele! Ne ujjonghassanak ellenfeleim, hogy ingadozom!
Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az ÚRnak, mert jót tett velem.

A karmesternek: Mély hangra. Dávid zsoltára.
Segíts, URam, mert elfogytak a kegyesek, eltűntek a hívek az emberek közül.
Hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek.
Irtson ki az ÚR minden sima szájat és nagyokat mondó nyelvet!
Mert ezt mondják: Győzzük nyelvvel, segít rajtunk a szánk, ki lehetne úrrá rajtunk?
Most már fölkelek – mondja az ÚR – a nyomorultak elnyomása, a szegények sóhajtása miatt, és szabadulást adok az arra vágyódónak.
Az ÚR ígéretei tiszták, olyanok, mint a hétszer tisztított ezüst, melyet földbe vájt formába öntöttek.
URam, te megtartod ígéreteidet, minket pedig megoltalmazol ettől a nemzedéktől mindenkor,
még ha bűnösök járkálnak is körülöttünk, és az alávalóságot magasztalják is az emberek.

A karmesternek: Dávidé. Az Úrhoz menekülök. Hogyan mondhatjátok nekem: Menekülj a hegyre, mint a madár?!
Mert a bűnösök már feszítik az íjat, rátették a nyilat a húrra, hogy titokban rálőjenek a tiszta szívűekre.
Ha az alapfalakat is lerombolják, mit tehet az igaz ember?
Az ÚR ott van szent templomában, az ÚR, akinek trónja a mennyben van, lát a szemével, pillantása megvizsgálja az embereket.
Az ÚR megvizsgálja az igazat és a bűnöst, szívből gyűlöli azt, aki az erőszakot szereti.
Hullasson a bűnösökre kénköves, tüzes parazsat, perzselő szél legyen osztályrészük!
Bizony, igaz az ÚR, igaz tetteket szeret; a becsületes emberek meglátják arcát.

URam, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején?
A bűnösök gőgjükben üldözik a nyomorultat, de saját ármánykodásuk ejti el őket.
Dicsekszik kapzsiságával a bűnös, és áldást mond a haszonleső, de ezzel megcsúfolja az URat.
Fennhéjázva mondja a bűnös: Nem lesz számonkérés, nincs Isten! Ez minden gondolata.
Útjai mindenkor eredményesek, azt hiszi, hogy messze van ítéleted, semmibe veszi ellenségeit.
Azt mondja magában: Nem rendülök meg, nemzedékek váltják egymást, de engem nem ér baj.
Szája tele van átokkal, csalással és durvasággal, nyelve nyomorúságot és bajt okoz.
Ólálkodik a házak körül, titokban meggyilkolja az ártatlant, szeme a gyámoltalant figyeli.
Lesben áll rejtekhelyén, mint oroszlán a bozótban. Lesi, hogy elragadhassa a nyomorultat. Kiveti hálóját, és elragadja a nyomorultat.
Szétzúzza, levágja a gyámoltalanokat, ha a körmei közé jutnak.
Azt mondja magában: Elfelejtett az Isten, eltakarta arcát, nem lát meg soha!
Állj elő, URam, emeld föl kezedet, Istenem! Ne feledkezz meg a nyomorultakról!
Miért vetheti meg Istent a bűnös? Miért mondhatja magában: Nem lesz számonkérés?!
Pedig te látod a vészt és a bánatot, rátekintesz, és kezedben tartod. Rád bízhatja magát a gyámoltalan, az árvának te vagy a segítője.
Törd össze a bűnös hatalmát, a gonosztól kérd számon bűnét, hogy nyoma se maradjon!
Király lesz az ÚR mindörökké, a pogányok pedig kivesznek országából.
Az alázatosok kívánságát meghallgatod, URam. Megerősíted szívüket, feléjük fordítod füledet,
véded az árva és elnyomott ügyét, hogy ne hatalmaskodjék többé senki a földön.

A karmesternek: „A fiú halála” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.
Hálát adok az ÚRnak teljes szívemből, elbeszélem minden csodatettedet.
Örülök és vigadok neked, zengem nevedet, ó Felséges!
Mert meghátráltak ellenségeim, elbuktak, és semmivé lettek előtted.
Mert igazságot szolgáltattál ügyemben, trónodra ültél, mint igaz bíró.
Megdorgáltad a népeket, semmivé tetted a bűnösöket, eltörölted nevüket mindörökre!
Vége van az ellenségnek! Feldúltad városaikat, hogy örökké romokban heverjenek, még emlékük is kiveszett.
De az ÚR örökké trónján ül, fölállította bírói székét.
Igazságosan bíráskodik a világ fölött, részrehajlás nélkül ítéli a nemzeteket.
Az elnyomottak menedéke az ÚR, menedék a nyomorúság idején.
Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, URam, azokat, akik hozzád folyamodnak.
Zengjetek az ÚRnak, aki a Sionon lakik, mondjátok el a népeknek felséges tetteit!
Mert számon kéri a vérontást, emlékezik rá, nem feledkezik meg a nyomorultak jajkiáltásáról.
Légy kegyelmes, URam, lásd meg, mily nyomorult lettem gyűlölőim miatt! Te emelhetsz föl a halál kapujából,
hogy elbeszélhessem sok dicső tettedet Sion leányának kapuiban, és vigadhassak, mert megszabadítottál!
Maguk ásta gödörbe zuhantak a népek, rejtett hálójuk fogta meg lábukat.
Megismertette magát az ÚR, igazságot szolgáltatott. A bűnöst saját kezének műve ejti csapdába. (Közjáték. Szela.)
A holtak hazájába kerülnek a bűnösök, minden olyan nép, amely elfelejti Istent.
Nem marad örökre elfelejtve a szegény, nem vész el végleg a nyomorultak reménye.
Ne engedd, URam, hogy erőszakoskodjanak az emberek! Álljanak eléd ítéletre a népek!
Kelts bennük félelmet, URam, hadd tudják meg a népek, hogy ők csak emberek! (Szela.)

A karmesternek: „A szőlőtaposók” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.
Ó, URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen is megmutattad fenségedet!
Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót.
Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél,
micsoda a halandó – mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?
Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg.
Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél:
a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is,
az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak.
Ó, URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!

Dávid éneke, amelyet a benjámini Kús miatt énekelt az ÚRnak.
URam, Istenem, hozzád menekülök! Szabadíts meg üldözőimtől, és ments meg engem,
hogy szét ne tépjenek, mint az oroszlán, szét ne szaggassanak menthetetlenül.
URam, Istenem, ha ilyeneket tettem: ha álnokságot követtem el,
ha rosszul bántam jóakarómmal, ha kifosztottam, aki ok nélkül bántott,
akkor ellenség üldözzön, és érjen utol engem, tiporja földre életemet, tapossa porba dicsőségemet! (Szela.)
URam, lépj elő haragodban, szállj szembe dühös ellenségeimmel! Kelj föl, szolgáltass igazságot nekem!
Gyülekezzenek köréd a népek, te pedig foglalj helyet fölöttük a magasban!
Az ÚR ítéletet tart a népek fölött. Adj nekem igazat, URam, hiszen igaz és feddhetetlen vagyok!
Vess véget a bűnösök gazságának, és bátorítsd az igazat, szívek és vesék vizsgálója, igazságos Isten!
Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket.
Igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap büntethet.
Már megint kardját élesíti a gonosz, íját feszíti, és céloz.
Pedig őt találja el a halálos fegyver, a tüzes nyilak, amelyeket készít.
Ha rosszakarat fogamzik meg benne, nyomorúságot hordoz, és csalódást szül!
Vermet ás, jó mélyet, de maga esik a gödörbe, melyet készített.
Visszahárul fejére a nyomorúság, erőszakossága saját fejére száll.
Hálát adok az ÚRnak, mert igaz ő, zengem a felséges ÚR nevét.

A karmesternek: Mélyhangú húros hangszerre. Dávid zsoltára.
URam, ne feddj meg haragodban, ne ostorozz indulatodban!
Kegyelmezz, URam, mert elcsüggedtem, gyógyíts meg, URam, mert reszketnek tagjaim!
Lelkem is csupa reszketés, és te, URam, meddig késel?
Fordulj hozzám, URam, mentsd meg életemet, szabadíts meg, mert irgalmas vagy!
Mert a halál után nem emlegetnek téged, ki ad hálát neked a sírban?
Belefáradtam a sóhajtozásba. Egész éjjel könnyekkel áztatom ágyamat, könnyeimmel öntözöm  fekvőhelyemet.
Szemem elhomályosodott a bánattól, fénye megtört sok ellenségem miatt.
Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők, mert meghallotta az ÚR hangos sírásomat!
Meghallgatta könyörgésemet az ÚR, imádságomat elfogadta az ÚR.
Megszégyenül, és reszketni fog nagyon minden ellenségem, meghátrál, és megszégyenül egy  pillanat alatt!

A karmesternek: Fúvós hangszerre. Dávid zsoltára.
Figyelj beszédemre, URam, vedd észre sóhajtozásomat!
Figyelj hangos kiáltozásomra, Istenem, királyom, mert hozzád imádkozom!
Hallgasd meg szavamat reggel, URam, reggel eléd készülök, és várlak.
Istenem, te nem leled örömöd a bűnben, nem talál otthonra nálad a gonosz.
Nem állhatnak meg szemed előtt a dicsekvők, gyűlölsz minden gonosztevőt.
Elpusztítod a hazudozókat; a vérszomjas és álnok embert utálja az ÚR.
De én bemehetek házadba, mert te nagyon szeretsz engem, és szent templomodban leborulok, mert tisztellek téged.
Vezess, URam, igazságodban, mert ellenségeim vannak, egyengesd előttem az utat!
Mert nem jön ki szájukon őszinte szó, belül romlottak, nyitott sír a torkuk, sima a nyelvük.
Derítsd ki vétküket, Istenem, bukjanak bele fondorlataikba! Taszítsd el őket sok vétkük miatt, mert ellened lázadtak!
Mind örülnek majd, akik hozzád menekülnek. Örökké ujjonganak, mert oltalmazod őket.
Örvendeznek általad, akik szeretik nevedet.
Mert te, URam, megáldod az igazat, körülveszed kegyelmeddel, mint pajzzsal.

A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid zsoltára.
Hallgass meg, ha hozzád kiáltok, igazságos Istenem! Szorult helyzetemből adj nekem kiutat, könyörülj rajtam, hallgasd meg imámat!
Ti emberek! Meddig gyalázzátok dicsőségemet? Meddig szeretitek az üres beszédet, meddig törekedtek még hazugságra? (Szela.)
Tudjátok meg, hogy az ÚR csodákat tesz hívével! Meghallgat az ÚR, ha hozzá kiáltok.
Ha felindultok is, ne vétkezzetek! Gondolkozzatok el fekvőhelyeteken, és csillapodjatok le!
(Szela.)
Igaz áldozattal áldozzatok, és bízzatok az ÚRban!
Sokan mondják: Bár jó napokat látnánk, és ránk ragyogna orcád világossága, URunk!
Nagyobb örömöt adsz szívembe azokénál, akiknek bőven van búzájuk és boruk. Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, URam, hogy biztonságban élhessek!

Dávid zsoltára, abból az időből, amikor fia, Absolon elől menekült.
URam, mily sok ellenségem van, mily sokan támadnak rám!
Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten! (Szela.)
De te, URam, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem.
Hangosan kiáltok az ÚRhoz, és ő meghallgat szent hegyén. (Szela.)
Lefekszem, alszom és fölébredek, mert az ÚR támogat engem.
Nem félek a sok ezernyi néptől, amely körülvett engem.
Állj mellém, URam, szabadíts meg, Istenem! Hiszen te vered arcul minden ellenségemet, kitördeled a bűnösök fogait!
Az ÚRtól jön a szabadítás. Legyen áldásod népeden! (Szela.)

Miért tombolnak a népek, milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek? Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az ÚR ellen és felkentje ellen:
Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket!
A mennyben lakozó kineveti, az ÚR kigúnyolja őket.
Majd így szól hozzájuk haragjában, izzó haragjában így rémíti meg őket:
Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon!
Kihirdetem az ÚR végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá fogadtalak ma téged!
Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget. Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, mint a cserépedényt!
Azért ti, királyok, térjetek észhez, okuljatok, ti bírái a földnek!
Félelemmel szolgáljátok az URat, reszketve vígadjatok!
Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül!

Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére,
hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal.
Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.
Nem így járnak a bűnösök, hanem úgy, mint a polyva, amelyet szétszór a szél.
Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején és a vétkesek az igazak közösségében.
Mert ismeri az ÚR az igazak útját, a bűnösök útja pedig semmibe vész.