Imádság egy szent szóval
Érdemes kiválasztanunk ki egy szót, ami kifejezi Isten jelenlétét számunkra és bennünk. Lehet béke, Isten, Abba, szív, szeretet, bármi. Ez a szó olyan, mint egy bot, vagy mint egy fókuszáló szemüveg. Amikor a szétszóródás irányában hatnak bennünk az erők, akkor visszatérünk ehhez a szóhoz. Ezt nem kell feltétlen kimondani. Ez olyan, mint egy köszönés, vagy egy jelenlét jelzése. Itt vagyok.
Érzékszerveinket megpróbáljuk visszafogni, és befele figyelünk.
A folyamat lényege, hogy odaadom magam, az időmet, a szavaimat, egyszerűvé válok, elérhetővé az Isten számára. Várakozom. Akkor összekapcsolódik lelkünk a Lélek cselekedetével. A Szentlélek pedig reagál a mi nyitottságunkra, megtisztít és vigasztal.
A lényeg a szándék. Itt vagyok, neked szeretnék jelen lenni. Várakozom. Nyitott vagyok. Mindent úgy fogadok el, ahogy van.
Az elfogadás szándéka a legfontosabb. Mert lehet, hogy lelki fájdalmak jönnek elő. Lehet, hogy ez Isten fájdalmas kése, mert lehet, hogy ezt akarja. De ezt is megfigyelem. Vizsgálom, hogy lefele húz, felfele, és engedem, hogy Isten és csakis Isten munkálkodjon.
Egyetlen igazi akadálya van az imának, ami tényleg be tudja zár ki a kapcsolódás ajtaját, ez az öngyűlölet. Ezt gyógyítani kell, különben nem tudunk imádkozni.
Folyamatosan Istenhez térhetünk, és a mi kapcsolódó szavunk, a szent szó vezet őhozzá, aki átvezet minket az öngyűlöletből az elfogadásba. Képessé tesz arra, hogy letegyünk önvádunkat, és kimondjuk: megbocsátható, elengedhető még ez is. És ezzel a mondattal megint visszavezethetjük BENSŐNKET A SZENT SZÓHOZ, AMELY AZ Istenhez vezető botunk.
Aki vizuális beállítódású, az el is képzelhet egy képet: pl. Isten átölel.