2. Isten és felkentje diadalmaskodik

Miért tombolnak a népek, milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek? Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az ÚR ellen és felkentje ellen:
Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket!
A mennyben lakozó kineveti, az ÚR kigúnyolja őket.
Majd így szól hozzájuk haragjában, izzó haragjában így rémíti meg őket:
Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon!
Kihirdetem az ÚR végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá fogadtalak ma téged!
Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget. Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, mint a cserépedényt!
Azért ti, királyok, térjetek észhez, okuljatok, ti bírái a földnek!
Félelemmel szolgáljátok az URat, reszketve vígadjatok!
Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül!