Dávid zsoltára, abból az időből, amikor fia, Absolon elől menekült.
URam, mily sok ellenségem van, mily sokan támadnak rám!
Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten! (Szela.)
De te, URam, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem.
Hangosan kiáltok az ÚRhoz, és ő meghallgat szent hegyén. (Szela.)
Lefekszem, alszom és fölébredek, mert az ÚR támogat engem.
Nem félek a sok ezernyi néptől, amely körülvett engem.
Állj mellém, URam, szabadíts meg, Istenem! Hiszen te vered arcul minden ellenségemet, kitördeled a bűnösök fogait!
Az ÚRtól jön a szabadítás. Legyen áldásod népeden! (Szela.)